Sunday, March 30, 2008

2008.03.14-28 Otthon, edes otthon

Nem is tudom, hol kezdjem!

Jol ereztem magam otthon, bar millio dolgot kellett intezni mind az eskuvovel kapcsolatban, mind egyeb ugyekben. A burokratikus dolgokba nem mennek bele, mert nem feleletlenul tudnam leirni a tortenteket megfeleloen, hiszen nem ertem az egeszet, raadasul olyan szinten felbosszantott a dolog, hogy meg most is tudnek hosszu es csunyat mondani.

Lejart a jogositvanyom, igy Aniko vezetgetett vegig, mert nem tudtam megcsinaltatni azonnal.
Jo volt pihenni, gyonyoru volt az ido (a Dubaihoz kepest kindenkepp) es megfizethetetteln volt, hogy tenyleg ki tudtunk kapcsolni.
Azt hiszem majdnem mindenkire jutott egy kis ido, akire meg nem, attol meg elnezest, majd augusztusban.

Az egyetlen problema az volt, hogy a szabadsag vegere nagyon ranyomta a belyeget az a tudat, hogy csak egyedul megyek vissza Aniko meg marad. 9 het nelkule!

Valahogy tuleljuk, hiszen van telefon meg internet, de akkor is.

Friday, March 14, 2008

2008.03.08 Az utolso kintalvas

Mielott elmentunk haza ugy dontottunk, hogy kint toltunk egy ejszakat a sivatagban, mintegy sivatagbucsuztatot Anikonak, hiszen az elkovetkezo honapokban nem lesz ilyenben resze.

Ket autoval voltunk csak, Danival, Antoniaval, Borikaval.
Egy kellemes sutogetes, sorozes es egy jo beszelgetes utan tertunk nyugovora a meg mindig kellemesen huvos sivatagban.








Masnap reggel nyugodtan megreggeliztunk, osszepakoltunk es elindultunk a hosszabb uton hazafele.
A hosszabb ut egy 10-12 kilometeres szakaszt jelent homokon mielott elerjuk a betonutat es vegleg hazafele vennenk az iranyt.
Mar reggel eleg meleg volt, igy igyekeztunk kifele, a ekkor beutott a menko.



Az egyik dombot elneztem, es bar jol alltam meg, de a tuloldali folyos homokot es 20 centire alatta levo meg nedves reteget nem vettem eszre. Ezek ketten olyan marasztalo parost alkottak, hogy egy darabig eltartott mire kiszabadultunk.

A szituacio egyaltalan nem volt veszelyes, mint inkabb bosszanto, de hat ilyen a sivatag! Kb egy oraig szenvedtunk, astuk oldalrol,



elolrol,



aztan alulrol,



majd megint egy kicsit elolrol,



majd a sok asas utan ugy dontuttunk, hogy Dani inkabb kihuz!
Itt az elso probalkozas, es itt a masodik.
Ezek utan mar szabad volt az ut. Irany haza!

Thursday, March 13, 2008

2008.02.21-03.14 Az utolso 3 het

Azt kell hogy mondjam, hogy eddigi itteni eletunk legszebb 3 hete volt.

Aniko ugye mar nem jart be dolgozni, itthon volt, talalgozgatott ismerosokkel, baratokkal, es nagyon sokat pihent.

Mielott hazaindultunk volna, mindket kocsit el kellett vinni kotelezo szervizre, Subira meg uj papucsokat is kellett szerezni, ugyhogy voltak olyan napok, amikor Aniko elvitt dolgozni, eljott ertem, elmentunk ebedelni, majd este egyutt mentunk haza. Volt ugy, hogy siman hazamentem ebedelni, mert az En Dragam fozott nekem.

Hetvegente az eletunk meg idillibb mederben csordogalt.
Elinteztunk 3 kulonbozo bevasarlasi listat, ugymint otthoniaknak ajandekok, Anikonak otthoni dolgok es z itteni dolgok nekem.

Eldegeltunk szepen, csendben az indulas najaig, amikor is mindketten radobbentunk arra, hogy most elmegyunk egyutt es csak en jovok vissza. Mindkette pison szomoruak lettunk, de tudtuk, hogy egy kicsit ki kell berni egymas nelkul.

Nem irtam meg arrol, illetve csak nyomokban emlitettem, hogy 2008 augusztus 23-an orok huseget fogadunk egymasnak otthon.
Az eskuvoi elokeszuleteket elkezdtuk mar itt, ez alatt a 3 het alatt.
Aniko egyik vendegetol megrendeltuk a gyuruket, amik az utolso heten el is keszultek, igy otthon, Husvet Hetfon hivatalosan is megkerem a kezet.

Amig tavol leszunk egymastol feladatmegosztas lesz. O intezi otthon az eskuvo elmaradt reszleteit, en itt eladom a Subit (fajo szivvel, de mek kell tennem) es elkezdek allast keresni Europaban es Kanadaban (Kanada lenne a legjobb, annak orulnenek igazan a legjobban).

Azt, hogy hogy alakul az eletunk a tovabbiakban most meg csak remeljuk, de a legfontosabb, hogy a szeretett no a felesegem es jovendobeli gyermekeim anyja lesz.

2008.02.21 Regi eletunk utolso napja

Vege egy tobb mint 3 eves nyuglodesnek, idegeskedesnek, onmarcangolasnak es egymas oruletbekergetesenek!

Aniko 2008 februar 21-en vegleg felmondott csodas es potolhatattlan munkahelyen.

Dontese mindenkit meglepett, foleg a munkaltatoit es engem.
A munkaltatoi nem ertettek es mind a mai napig nem ertik, hogy mi volt ez a hirtelen hangulatavaltozas, miert ez a reakcio, de nem jottek ra, hogy 3 ev utan eleg volt egy apro szikra ahhoz, hogy a felgyulemlett feszultseget keseruseget, csalodottsagot, es az irantuk erzett mar-mar gyuloletet egy rovid, de tomor mondatba koncentralja: "Eleg volt, felmondok!"

En mar vartam is, hogy mikor fog ez bekovetkezni. Ha Aniko napok, hetek ota kedvetlen, nyugos, es olyan faradt, hogy semmit nem csinalunk otthon, csak alszunk, az nagyon nem jo, es ezt azt jelenti, hogy hamarosan tortenni fog valami. Barmi is tortenik, az oka pofon egyszeru. Szar a munkahelye!
Nem ugy megy ahogy kene, a kolleganok nem olyanok, mindenki csak a sajatjat nezi, de azert a kozosseg kosszetartasat es osszatartozasat hangoztatjak, minding mindenert ma a felelos (legtobb esetben Aniko), soha senki nem hibas, es mas hasonlo gyomorforgato dolgok amibol 3 ev epp eleg volt.

Ma volt regi eletunk utolso napja!
Matol minden maskepp lesz, de meg nem tudjuk hogy


Sunday, March 09, 2008

Szolgalati kozlemeny

A blog atmenetileg, idohiany es szabadsag miatt nem frissul!

Millio dolgot kellene megirni, de mivel jovo Pentekentol ugyis otthon vagyok vagy 2 hetig (igen Pesten!) inkabb elmeselem, illetve az almatlan ejszakaimon megirom!

Mar csak 5-ot kell aludni, es jon a megerdemelt szabadsag!